William Mentor Grahamet annyira lefoglalta a diákok házidolgozatainak értékelése, hogy először észre sem vette azt a megtermett ifjút, aki egyik nap iskola után beoldalgott az illinoisi tanterembe. Először a tagbaszakadt fiatalember alakja csak sötét sziluettként rajzolódott ki Graham előtt, de amikor a szeme hozzászokott a késő délutáni napfény vakító ragyogásához, felismerte benne a közösség egyik újonnan érkezett tagját, aki máris elhíresült arról, hogy „a lelket is kiveri” a helyi keményfiúkból. Graham joggal gondolhatott volna efféléket: „Vajon mit akar itt? Lehet, hogy veszélyben vagyok?” Ám ehelyett tetőtől talpig végigmérte a majd kétméteres, ám szemmel láthatóan tanulatlan izomkolosszust, és felajánlotta, hogy segít neki az olvasásban és a tanulásban. A fiatalember egy órával később könyvekkel a hóna alatt távozott, Graham pedig megígérte, hogy idővel továbbiakat is kölcsönad majd neki. Könnyen meglehet, hogy sohasem hallottál még Mentor Grahamről. Csendes ember volt, aki minden tőle telhetőt megtett bármelyik diákért, aki az útjába akadt. Az imént említett tanítványából azonban híres ember lett, a neve pedig nem más, mint Abraham Lincoln! Graham felismerte Lincolnban a tudásszomjat és a tanulás iránti vágyat, ezért hajlandó volt áldozni rá az idejéből. Neki köszönhetően vált Lincoln alkalmassá arra, hogy szerepet vállaljon a történelem folyásának megváltoztatásában. A legjobb befektetésnek mindig az emberekbe történő befektetések bizonyulnak. Salamon így írt: „A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!” Amikor pedig megszerezted, ne tartsd meg magadnak, hanem add tovább!
