Vannak emberek, akikkel olykor lehetetlen békességben élni. Pál apostol lényegében ezt mondta, miután maga is felismerte ezt az igazságot: „Törekedjetek a békességre, amennyire rajtatok áll.” Bölcsen teszed, ha – a házastársadon, aki a szövetségesed, valamint a gyermekeiden kívül, akikért felelősséggel tartozol – imádkozó szívvel mérlegeled, hogy melyik kapcsolatodba mennyi időt érdemes fektetned. Ha például az egyik rokonod folyton csak vitatkozik vagy negatívan beszél, igyekezz elkerülni, hogy rendszeresen kelljen érintkezned vele. Bőven elég, ha ünnepek alkalmával találkoztok. Ugyanez igaz a barátokra is. Akik pletykálkodnak, ítélkeznek, versengenek veled vagy csípős megjegyzéseket tesznek rád, azokra ne nagyon áldozz időt – kivéve, ha az Úr indít, hogy oszd meg velük Igéjét. Nem vagy köteles olyanokkal időzni, akik csak megzavarják a békességedet. „Aki forrófejű, azzal ne érintkezz” (Példabeszédek 22:24 SZIT) – mondta Salamon, Pál pedig így int: „Tartsátok szemmel azokat, akik... szakadásokat... okoznak. Térjetek ki előlük!” (Róma 16:17). Ha feszültséget szító ember társaságába kerülsz, tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket: „Vajon türelmesebbé válok attól, ha elviselem ezt a helyzetet ahelyett, hogy kilépnék belőle? Vajon miért zaklatnak fel ennek az illetőnek a cselekedetei? Talán mert az én viselkedésemet tükrözik? Miért érintkezek még mindig vele?” Így imádkozz: „Atyám! Segíts felismernem, hogy mikor és hogyan érintkezzek a feszültséget szítókkal úgy, hogy folyamatosan ragyogjon rajtam keresztül a szereteted!”
