Győztes lelkület

A Brooklynt Manhattannel összekötő híd a világ egyik leghíresebbike. Amikor John Roebling 1867-ben hozzáfogott a terv kidolgozásához, a világ hídépítő szakemberei mind azt mondták a kreatív tervezőmérnöknek, hogy nem fog működni az elképzelése. Roebling azonban megnyerte az ötletnek a fiát, Washingtont, aki ugyancsak mérnök volt, s ketten együtt kidolgoztak egy koncepciót, megoldották a mások által előrevetített problémákat, és lelkesen nekiláttak a hídépítő munkások toborzásához.

Csakhogy John még az építkezés érdemi megkezdése előtt, a helyszín felmérése közben súlyos balesetet szenvedett, és nem sokkal később életét vesztette, Washington pedig később olyan súlyosan megbetegedett, hogy már nem tudta személyesen irányítani az építkezést. Mindenki azt gondolta, hogy ezzel befellegzett a projektnek, hiszen – néhai apját leszámítva – egyedül Washington látta át a hídépítés folyamatát.

Gondolkodni azonban továbbra is tudott, és égett a vágytól, hogy megláthassa a híd elkészültét. Felesége lett a hangja és a keze: továbbadta férje üzeneteit a mérnököknek, megtanulta a hídépítés főbb részleteit, és éveken át segített továbbvinni a munkát, mígnem végre elkészült a híd!

Ilyen a győztes lelkület! Pál apostol így beszél róla: „Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk” (8–9 SZIT). Isten neked is ilyen lelkületet adhat.