Mai Ige

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Prédikátor 3:1)

A rohanás, kapkodás kimerítő. Ráadásul függőséget is okoz. Egyszer csak azon veszed észre magad, hogy már szokásoddá vált, hogy külső követelésekre reagálsz. Bármely más függőséghez hasonlóan a sürgős elintéznivalók átmenetileg kielégítik azt az igényedet, hogy érezd, másoknak szükségük van rád. Ez az „én elintézem a dolgokat” érzés hamisan emeli az önértékelésedet, de hajlamos sokkal nagyobb problémákat szülni, hiszen a kapkodás legtöbbször csak árt az elvégzett munka minőségének. Amíg nem értékeled magad, az idődet sem fogod értékelni. És amíg nem értékeled az idődet, addig nem fogod tudni bölcsen használni.

Ha te is a sürgősség fogságában vagy, két dolgot kell fontolóra venned:

1. A mai világban az elfoglaltság mértéke jelzi a pozíciót. Az emberek el is várják, hogy igyekezz kielégíteni igényeiket. Ám ha saját céljaidat folyton feladod azért, hogy segíts másoknak elérni, amit ők kitűztek maguk elé, attól talán úgy érzed, hogy értékelnek, de valójában ez eltérít igazi célodtól, és hamis fontosságtudatot kelt. A Biblia azt mondja, hogy Isten mindenkinek ad bizonyos képességeket a saját szolgálatuk elvégzéséhez (ld. 1Korinthus 12:6). Időd oroszlánrészét tehát annak a feladatnak a végzése töltse ki, amire Isten elhívott, ne a mások elvárásainak és követeléseinek végrehajtása!
2. Segíthet a szabadulásban az, ha felismered a válaszadási mintádat. Néha nehéz nemet mondani, mert keresztyénként kötelességünknek érzünk dolgokat. De nem minden „szükség” Isten parancsa, hogy azonnal ugorjunk és teljesítsük! Tanulj meg különbséget tenni! A döntésnek, hogy beleavatkozz-e valamibe vagy sem, Istentől kell jönnie. Ezért, mielőtt cselekszel, imádkozz bölcsességért és útmutatásért!

A Biblia azt mondja: „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6). Ha afféle „megjavító” vagy, akkor valószínűleg élvezed, ha megoldhatsz problémákat, betölthetsz szükségeket, befolyásolhatod mások viselkedését vagy egyes helyzetek kimenetelét. Ez nem feltétlenül rossz dolog. Fel kell azonban ismerned, ha a sürgősség a sebezhető pontod, és meg kell tanulnod fontossági sorrend alapján dönteni és cselekedni.

Ha őrült rohanásban élsz, csak hogy ne kelljen kárhoztatnod magad valamely kudarcod miatt a lelki életben, akkor ideje – ahogy Kristin Armstrong mondja – „érszorítót tenni az elfoglaltság sebére, különben elvérzünk lelkileg.”

Amikor úgy érzed, lelki feltöltődésre van szükséged, ne a telefont kapd fel, hanem menj az Atya trónjához! Bármilyen jó barátaid vannak is, nem tudják betölteni a szükségeidet úgy, mint Isten! Jézus azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11:28). Tekintsd ezt úgy, mint személyes meghívást egy beszélgetésre, ahol nyugodtan elmondhatod, hogyan érzel. Keress magadnak egy erre elkülönített helyet, ahol egyedül lehetsz Istennel, és igyekezz gyakran felkeresni ezt a helyet!

Ne csak azt mondd el neki, mire van szükséged, figyelj oda arra, amit ő szeretne neked elmondani! Ne kapkodj, ne akarj visszasietni az őrületes taposómalomba! Maradj Isten jelenlétében, ott megérted, ő nem akarja, hogy egyedül cipeld a terheidet!

Ami a leglényegesebb: mi, emberek arra szoktunk időt szánni, amit fontosnak tartunk, ezért először is állíts fel helyes fontossági sorrendet: „keressétek először az ő országát és igazságát” (Máté 6:33)! Ne feledd: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8)!

Ha Jézus lábnyomát akarod követni, figyeld meg a következő dolgokat vele kapcsolatban:

1. Ő sohasem cselekedett elhamarkodottan. Döntéseit nem a környezet nyomására hozta meg.
   A gyakorlott tárgyalók tudják, hogy a várakozás fegyver; aki nagyon siet, általában rosszul jár az egyezségben. A várakozás felfedi a tervek gyengeségeit és a körülötted lévők indítékait. A legnagyobb hibák a türelmetlenségből adódnak, tehát gondolkodj hosszú távon!
2. Tudta, mikor kell dolgoznia és mikor pihennie. Amikor viharba kerültek a Genezáreti-tavon, a tanítványok küszködtek, de Jézus aludt. A Gecsemáné-kertben a tanítványok aludtak, de Jézus küzdött. Azért, mert tudta, hogy mikor dolgozzon és mikor pihenjen. Ahhoz, hogy Isten akaratát tudd tenni, és ne égj ki, meg kell tanulnod annak a titkát, hogy mikor kell cselekedni, és mikor kell bízni, mire kell figyelmet szentelni, és mit kell Isten kezében hagyni. Senkinek sem volt több dolga, mint Jézusnak. Mindenki akart tőle valamit.

Minél sikeresebb vagy, annál több ember próbál meg elérni. Jézus időnként magányosan elvonult, hogy feltöltekezzen. Megértette, hogy nem tud adni, ha nincs miből.
A munka adást jelent, a pihenés elfogadást. Jézus értette az egyensúly fontosságát, ezért tudott olyan sok mindent véghezvinni három rövid év alatt.

Ha kipihent vagy, tisztábban tudsz gondolkodni, jobb döntéseket hozol, biztos szemmel nézed az életet, több mindent tudsz véghezvinni kevesebb idő alatt, és amit építesz, az fennmarad. Hagyj fel hát az őrült rohanással! Kövesd Jézus lábnyomát – ami azt jelenti, hogy vezetnek, nem pedig hajszolnak!