„Hadd mondjak el néhány titkot, amit én megtanultam erről! A legfontosabb, hogy az Istennel való kapcsolatod legyen mindenek felett az első. Csak Ő tud megadni olyan dolgokat, mint a lelki békesség, a tiszta lelkiismeret, a szellemi tisztánlátás, az erő vagy a túlcsorduló szeretet. Bármennyire is várod ezeket a párodtól, nem fogod tudni megkapni tőle.

Aki ezeket a másik embertől várja, az piócaként leszívja, és irreális elvárásokat támaszt felé. Jézus Krisztus azt mondta, hogy velünk lesz mindennap a Szentlélek által, és megkaphatunk Tőle mindent, amire szükségünk lesz a szeretetteljes kapcsolatokhoz. Ha nélküle próbálkozunk, akkor eleve kudarcra van ítélve a törekvésünk.

Ő a legjobb barát, akivel bármit megbeszélhetünk és akinek kiönthetjük minden lelki problémánkat. Ő alig várja, hogy vele osszuk meg életünk minden pillanatát.

Isten után viszont a legfontosabb helyen a házasságod és a családod legyen!”

„A fiam három hónapos volt, amikor elkezdődtek a gyötrések. Olyan volt, mint egy horrorfilmben – csak éppen nekem valóság volt. Sétáltam az utcán a babakocsival, és egy hangot hallottam, hogy öljem meg magam és a gyerekem. Éjszakánként nem tudtam aludni. Az egyik oldalamra fordulva az alvó férjemet láttam, a másik oldalamra fordulva egy halott nő jelent meg előttem. Úgy éreztem, az ehhez hasonló hangoktól és látomásoktól szó szerint megőrülök, de közben tudtam, hogy nem vagyok bolond.

Nem mertem szólni senkinek, mert féltem a lehetséges következményektől. Egy ponton olyan súlyossá vált a helyzet, hogy majdnem engedtem a gyilkos hangoknak. Aztán egy újabb „gyógyítóhoz” fordultam, és az alkalmaink után kevesebbszer, majd egyáltalán nem fordultak elő ilyen gyötrések.

A második gyermekünk úgy egyéves lehetett, mikor újrakezdődött a rémálom. Ekkor eldöntöttem, hogy ha nem marad abba, akkor véget vetek az életemnek.

Ebben az időszakban sétált be a fodrász-üzletembe egy kedves vendégem. Erős késztetést éreztem, hogy elmondjam neki, mi történik velem… Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, nem ijed meg a velem történektől, és ő tudja, mi hoz tartós megoldást.

Beszélt nekem Isten feltétel nélküli szeretetéről és Jézus hatalmáról a démonvilág felett. Kiderült, hogy lelkész. Azzal győzött meg, hogy ha már annyi mindent megpróbáltam, akkor adjak egy esélyt Istennek is.”

„Az évek során megértettük, hogy a tudatosság a kulcs. Enélkül akár észrevétlenül rámehet a házasság a kisgyerekes évekre. Mindig is megvolt a szándékunk, hogy időt töltsünk együtt és randizzunk, de régebben nem terveztük be ezeket az időket. Márpedig a hibás tervezés a hibáknak a megtervezése. Ezért Magdival év elején leülünk, és elkülönítünk randiidőket és kijelölünk családi napokat is, amik aztán úgy kerülnek a naptárba, mint a médek és perzsák törvénye.

Emellett viszont nem a nyaralásokat várjuk, ahol majd „egyszer kipihenjük magunkat”, hanem inkább hetekben gondolkodunk. Erre látunk példát a Bibliában, de nekem inspiráció volt Carey Nieuwhof kanadai lelkipásztor története is. Megosztotta, hogy volt az életében egy nagyon intenzív időszak, amikor azt mondogatta magának és a családjának is, hogy „Nyugi, nem lesz semmi baj, pár hónap múlva lesz majd egy hétvége vagy utazás, az szuper lesz, ott majd feltöltődünk”. Végül teljesen kiégett, olyannyira, hogy sokáig ki sem tudott szállni az ágyból. Amikor évekkel később visszatért, az egyik legfontosabb alapelv, amit megfogalmazott, hogy „minden egyes hét legyen végtelenszer megismételhető anélkül, hogy kiégne”.

Éppen ezért mi is úgy alakítjuk a heteinket, hogy minden hétfőn pihenőnapot tartunk. Az a mi sabbathunk, amikor teljesen offline vagyunk. Az estéink is tudatosabbá váltak: kilenckor alvás-idő van a gyerekeknek. Addig lehet mese, altatás, de kilenckor kijövünk. Ha pedig még nem alszanak, kapcsolunk nekik halk dicsőítőzenét.”