Mai IGE

Részlet Nemes Nándor: Minden fejben dől el című írásából:

„A Sátán azt akarja, hogy elhidd: neked az a legjobb, amit saját gondolataid vagy érzéseid diktálnak. De ez hazugság! A legjobb és legfontosabb számodra az, hogy helyesen tudd megítélni a benned felötlő gondolatokat, hogy azok valóban jók vagy sem, és meg kell tanulnod a jók mellett dönteni!

Még olyan helyzetekben is, amikor bizonyos gondolatok, érzések vagy terhelések hatalmas erővel próbálnak rávenni arra, hogy dönts, tegyél meg vagy mondj ki olyat, amiről valójában nem tudod, hogy hová fog vezetni. Isten célja veled az, hogy megtudd Tőle: mik a valóban legjobb és legtöbb jót hozó igazságok, utána pedig megtanulj uralkodni a rossz kísértése felett, és a jót tudd választani. Miért? Mert mint a legjobb apának, az a vágya, hogy ezáltal a tőle való javak boldog élvezője lehess.

Látod már, hogy mennyire elképesztő következménye és kihatása van annak, hogy mit engedsz be a gondolataidba és mit nem? Aminek utat engedsz, hatással lesz rád, a családodra, de még a körülötted élő emberek életére is, és vagy építeni fog, vagy rombolni. Aminek pedig gátat szabsz, az nem fog tudni bejönni.

Ha tehát győzni akarsz az életed bármely területén, először a gondolataidban kell győztessé válnod!”

Részlet Baczoni-Molnár Gábor élettörténetéből:

„Kisgyerekként nehezen barátkoztam, senki nem kereste a társaságomat. Inkább mindig gúnyolódás tárgya voltam. Egy fiú, Hegedűs Miklós végül a barátom lett. Ha kellett, meg is védett a többiek előtt, pedig ő sem volt egy tagbaszakadt srác. Az általános iskolában ő lett a barátom, végig számíthattunk egymásra. Aztán az élet elsodort, más középiskolába kerültünk.

Már 20 évesek voltunk, amikor egy péceli diszkóban összetalálkoztunk, és elmondta, hogy daganatos beteg. Megdöbbentem. Onnantól kezdve újból szorosabb lett a barátságunk.

A Tűzoltó utcai Gyermekklinikára járt kezelésekre, ahol egy doktornő beszélt neki Istenről, hitről, kegyelemről és megváltásról. Amikor elmesélte, nem fogadtam jól, sőt utólag nagyon szégyellem, de megpróbáltam eltéríteni. Inkább vittem be neki egy „gyógyító követ”, hogy tegye azt a zsebébe és abban higgyen, ne a Bibliában. De ő kitartott az istenhite mellett.

A családján kívül én voltam az egyetlen rendszeres látogatója. Nehéz volt látni a betegség előrehaladását, a végén már alig tudott beszélni. A nagy fájdalmaira morfiumot kapott. Ott voltam vele, amikor utoljára sóhajtott egy nagyot, és elment. Összetörten zokogtam a folyosón.

Hogy történhetett ez meg?
Az Isten, akiben hitt, akihez ő is és az orvosai is imádkoztak, miért nem segített?

Hát azért, mert nincs is – szólalt meg bennem a végítélet. És eldöntöttem, hogy erről minél többeket meggyőzök…”

Olvasd el a teljes történetet a Mai Forrás Magazinban!

Részlet a Sorsformáló dalok című bizonyságtételből:

„Soha addig nem tapasztaltam még meg Isten jóságát annyira mélyen, mint a terhességem alatt. Nyolchetes kismamaként, úton az ultrahangvizsgálatra, már izgatottan vártam a fejleményeket. Csakhogy nem azt a hírt kaptam, amire számítottam. Az orvos közölte velem, hogy nincs szívhang. Sőt, a petezsák zsugorodásnak indult, vagyis nem azért nem hall szívhangot, mert a terhesség túl korai szakaszában vagyok.

Elhalt terhesség – ez volt a határozott diagnózis. Következő lépésként azonnal műtéten kellett volna átesnem, de a szükséges orvosi papírok hiányában ezt kivételesen mégsem végezték el rajtam aznap. A műtét másnapra tolódott. Így hazamentem, majd egy nagyon nehéz éjszaka várt rám. Rengeteget sírtam.

Érdekes módon annak ellenére, hogy az orvos nem kecsegtetett semmi jóval, sőt reménytelennek tűnt a helyzet, én mégis a térdeimre hulltam, és a lehetetlenért imádkoztam azon az éjszakán.

Azt kértem Istentől, hogy ha kedves Őelőtte, keltse életre a gyermeket bennem. Nem tudom, hogyan, nem tudom, miként, de hadd éljen!

Akkor ígéretet tettem Neki: „Istenem, hogyha ez a gyermek életben marad, akkor én őt Hozzád fogom vezetni!” Ekkor éreztem bele először, milyen Isten minden értelmet felülhaladó békessége. Olyan megnyugvás töltött el, ami csak Istentől jöhet, olyan béke, ami egy ilyen helyzetben elképzelhetetlen. Isten békessége átsegített ezen a nehéz éjszakán, és a szörnyűséges órák után mégis el tudtam aludni.”