Mai IGE

Az élet útja

„Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat! Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés.” (Példabeszédek 6:20–23)

Az ember életét végigkíséri egyfajta szabadságharc. Amikor gyermekként öntudatra ébred, az első dolga, hogy kiharcolja az önállóságát. Kiskamaszként nehezen tűri, ha beleszólnak a dolgaiba. S ahogy telik az idő, egyre kevésbé tűri a kritikát, az irányítást, a személyes jótanácsokat.

Az egészséges életmóddal, divattal kapcsolatos írásokba, lakásberendezési útmutatókba, főzős videókba azért mégiscsak belepislog ebben a korszakában is.

Mi a baj akkor az apai parancsokkal, az anyai tanítással, a baráti jótanácsokkal, testvérei figyelmeztetéseivel? Miért szeretjük jobban az általános ismeretterjesztő műsorokat, könyveket, mint a személyesen nekünk szegezett vezetést?

Ennek nagyon sok oka lehet. Talán jobban bízunk ismeretlen emberek szakértelmében, mint a hozzánk közel állókéban, vagy úgy érezzük, az ismerősök véleményei sértik az önbecsülésünket. Az is lehet, hogy az ismeretlen tanácsosztogatót azért kedveljük jobban, mert nem kéri számon, hogy miért nem tesszük azt, amit tőle olvastunk vagy hallottunk.

Persze nem kell minden véleményt elfogadnunk. Vannak tanácsok, kritikák, meglátások, amelyek rosszindulatból, téves meglátásokból, eltérő világlátásból születnek. Viszont mindenképpen érdemes fontolóra venni őket, hiszen kívülről sokszor tisztább a kép, mint ahogy az ember belülről azt átéli.

Igazságból született a parancs? Szeretetből adták a tanácsot? Ha igen, akkor érdemes megköszönni, aztán újra és újra átgondolni, hogy hol a helye.

Imádság

Istenem, az első köszönet hadd legyen a tied! Sokszor vitázom veled, mert nem értem, hogy mit miért mondasz, és nem is mindig tetszik. De köszönöm, hogy a szeretet vezérel, hogy az igazság útján akarsz vezetni. Nekem akarsz jót, nem önös érdekek vezérelnek. Ráadásul Te ismersz a legjobban, ezért jobban tudod, hogy mi használ nekem, mint én magam. Köszönöm, hogy nem sértődsz meg, nem engedsz el, kitartasz mellettem akkor is, amikor undok vagyok. Szükségem van Rád, a tanácsaidra, az irányításodra. Ámen.

Napi kihívás

Ne idegesítsd fel magad, ha mások megosztják veled a meglátásaikat! Ne a személyed, a képességeid elleni támadásként fogadd, hanem segítségként, jobbító szándékként! Köszönd meg, gondold át, vidd Isten elé imádságban! Aztán döntsd el, hogy használod a segítséget, elengeded, vagy szimplán forgatod magadban addig, amíg idejét nem látod!