Istennel a szürke hétköznapokban sorozat 11. nap

Csak tíz percet!

„Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.” (Példabeszédek 6:10–11)

A fizikaórákon megtanulhattuk: egy tárgyat mozgásba lendíteni mindig nagyobb erőfeszítést jelent, mint aztán mozgásban tartani. „A kezdet az egésznek a fele” – mondta Arisztotelész. Naponta tapasztaljuk is, hogy mindig az első lépés a dolgok legnehezebb része.

Fiatalon az ember úgy érzi, végtelen sok ideje van még. Így nyúlnak el évtizedekre a diákévek, tolódik egyre későbbre a családalapítás. Idősebb korban a lendület hiánya, a rossz tapasztalatok, a kényelmetlen helyzetek kerülgetése az, ami halogatásra késztet. Bárhonnan is nézzük, valahogy mindig a most tűnik a legkevésbé alkalmasnak ahhoz, hogy szakítsunk a rossz szokásokkal, belekezdjünk valamibe, amit nem próbáltunk még, vagy hogy törődjünk egymással.

„Igen, meg fogom tenni, de majd akkor, ha…” – ennek a végén szegénység és szűkölködés van. Senki nem garantálja, hogy amikor végre késznek érzed magad, akkor lesz még lehetőséged menni és tenni valamit. A dolgok valódi értékét sokszor csak akkor látjuk, amikor már késő.

„Útonálló… fegyveres ember” – érdekes kifejezések ezek. Szoktál úgy gondolni a kényelmességre, a beletörődésre, mint egy rablóra, aki elveszi az értékeidet? Valamikor olyan élményektől fosztanak meg, amelyekről soha nem is volt tapasztalatod, mert úgy vélted, nincs is igazán szükséged rájuk. Pedig könnyen meglehet, hogy tőlük lenne igazán pezsgő az életed.

Ma van annak a napja, hogy lerázd magadról a pókhálókat, és elindulj az áldások felé.

Ma még lehet. Ma még szabad.

Imádság

Istenem, segíts megértenem, hogy miért is halogatom az egyes dolgaimat, miért nem akarok lépni, mitől félek, mi tart vissza! Adj bölcsességet és belátást, hogy érezzem az ügyeim fontosságát, és kifogások helyett inkább lehetőségeket keressek! Taníts jól kezelni a rendelkezésre álló időt! Adj új lendületet, új terveket! Add belém a megújulás tüzét!

Köszönöm, hogy ha nem tudok vagy talán nem akarok lépni, akkor Neked mindig van eszközöd arra, hogy mégis oda terelj, ahol épp lennem kell. Ámen.

Napi kihívás

Mi az, aminek már rég itt lett volna az ideje, de valahogy nem került rá sor?

Talán el kellene ajándékozni egy használaton kívüli bútordarabot? Befejezni egy félbemaradt munkát? Felhívni vagy meglátogatni valakit, akivel már évek óta nem beszéltél?

Szánj ma tíz percet arra, hogy egyetlen lépést előrehaladj abban, ami most eszedbe jutott! Csak tíz percet.