Hála – ami mindent megváltoztat sorozat 23. nap
Amit a gyerekektől tanulhatunk
„A lány mindennap gyalog ment be és jött haza az iskolából. Egyik nap az idő nem volt valami jó, de ő mégis gyalog indult el az iskolába. Ahogy telt a délután, egyre jobban fújt a szél, dörgött és villámlott. A kislány anyukája aggódott, hogy lánya félni fog hazafelé jövet. Attól félt, a viharban a kislánynak baja esik. Az iszonyú dörgés után, mint egy lángoló kard, villám cikázott át az égen.
Az anyuka gyorsan beült a kocsijába, és elindult az iskola felé vezető úton. Nemsokára meglátta kislányát gyalogolni, aki minden villámlásnál megállt és mosolyogva felnézett az égre. Villámlás villámlást követett, a kislány pedig minden egyes alkalommal felnézett és mosolygott. Mikor az anyuka mellé ért a kocsijával, lehúzta az ablakot és megkérdezte tőle:
– Mit csinálsz? Miért állsz meg mindig?
A kislány így válaszolt:
– Igyekszem jól kinézni. Isten fényképeket készít rólam.”
A gyerekektől rengeteget lehet tanulni, a hála vonatkozásában is:
- Új nézőpont. A gyerekeknek bámulatos érzékük van ahhoz, hogy arra, amit mi felnőttként egyféleképpen látunk, egészen más perspektívából tekintsenek. Mi lenne, ha nézőpontot váltanál? Ami eddig megszokott vagy éppen bosszantó volt számodra, akár hálára is fakaszthatna.
- Kreativitás. Éppen amiatt, mert nem a megszokott sémák szerint gondolkodnak, a gyerekek nagyon kreatívak. A hálás élet kreativitást igényel. A kreatív gondolkodás segít felfedezni, hogy egy olyan helyzetben, amiben nem szokás, miért lehetsz mégis hálás.
- Az egyszerűség öröme. A gyerekek megcsodálják a pillangókat, szappanbuborékokat kergetnek a szélben, hétköznapi kavicsokat gyűjtenek a játszótéren, és ezekben örömüket lelik. Miért ne találhatnánk örömet a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgokban mi is?
- Önfeledtség. A gyerekek nem elemezgetik a múltat és nem aggódnak a jövő miatt. Belefeledkeznek a jelenbe és megélik a mát. A hálás élet önfeledt élet – annak tudatában, hogy a jelen ajándék.
Őszinte érzelemkifejezés. Egy gyerek még nem leplezi, ha szomorú; nem akar másnak látszani, mint aki; és nem aszerint viselkedik, hogy mit gondolnak mások. Ez a hálakifejezés terén is igaz. Gondoljunk csak a gyermekre, aki karácsonyra a hőn áhított játékot kapja ajándékba! Egyből a szülei nyakába ugrik, ujjong, tapsol, sikolt örömében, annyira hálás. Ha egy szülő boldog ettől a reakciótól, akkor vajon Isten ne lenne az? Fejezd ki a háládat Isten felé bátran és leplezetlenül!