Mai IGE

„Az 1500-as évek elején egy 5,18 méter hosszú gránittömb évtizedekig feküdt elhagyatottan egy roncstelepen. A művészek megvizsgálták a követ, mindegyikük használhatatlannak találta. Repedezett, sérült és törött volt. Soha senki nem gondolta volna, hogy bármi szép is lehetne ebből a félredobott kőből. De egy nap jött egy 25 éves szobrászművész, s amikor meglátta a követ, ő nem hibákat és tökéletlenségeket látott. Azt mondta, hogy egy angyalt lát a kőben, és ki akarja szabadítani. Neki még a törött és sérült helyek is tökéletesen beleillettek abba a tervbe és álomba, amit a kőben látott. Vette ezt a hatalmas darab hideg gránitot, elvitte a műhelyébe, és elkezdett rajta fáradhatatlanul dolgozni egy kalapáccsal és egy vésővel. Éjjel és nappal megszállottan dolgozott rajta. Az emberek azt mondták a faluban, ahol élt, hogy elment az esze, mert időről időre rákiáltott a kőre: – Gyere ki! Gyere ki!

Közel három év után ez a fiatal művész, név szerint Michelangelo, végül felfedte mesterművét. Egy szobor volt, ami annyira ikonikus, hogy talán ez a valaha létezett legismertebb szobor a világon. Világszerte Dávid szobraként ismerik.

Michelangelo látott valamit ebben a gránittömbben, sokkal azelőtt, mielőtt még bárki látta volna. Ahol más hibákat és tökéletlenségeket, ő ott egy mesterművet látott, és szorgalmasan dolgozott azon, hogy kiszabadítsa.”

Amikor Isten rád néz, ő is így lát téged. Nem számít, mennyi törés van az életedben, minden hibáddal és tökéletlenségeddel együtt mestermű készül belőled. Jób emberpróbáló szenvedéseken ment keresztül, mégsem keseredett meg. A fájdalmak, nehézségek és keserű élethelyzetek idején Isten távolinak tűnik. Jób is felkiáltott: „Ó, bárcsak tudnám, merre keressem őt!” (Jób 23:3 EFO), majd így folytatta: „De ő ismer engem, látja minden lépésemet, s ha próbára tesz, úgy kerülök ki kezéből, mint a megtisztított arany!” (Jób 23:10 EFO). A próbák és a nehézségek azért vannak, hogy megtisztított aranyként kerülhess ki Isten kezéből.

Fontos, hogyan tekintesz az életedre. A csüggedés olyan, mint egy torz lencséjű szemüveg: nem látsz vele tisztán. Eléri, hogy mindent saját fájdalmadon és negatív tapasztalataidon keresztül szemlélj. Hálás hozzáállással azonban túlláthatsz ezeken. A hála is szemüveg, egy teljesen más lencsével – hogy tisztábban láthass.

Félreértés ne essék, a hála nem zárja ki a könnyeket! Ne szégyelld, ha sírsz, „néha a legőszintébb imádságok könnycseppek formájában gördülnek végig az arcon” (Daniel Kolenda). Ám ne engedd a szívedet megkeseredni! Nem láthatsz át egyszerre a csüggedés és a hála lencséjén. Te döntöd el, hogy melyik „szemüveget” használod. Bármilyen élethelyzetben vagy, bármin mész is jelenleg keresztül, tudd, hogy a világmindenség legnagyobb Művésze dolgozik rajtad! Kezében a megtört sorsok remekművé változnak. A te esetedben sem lesz ez másképp, hidd el!