Mai IGE

Kevés frusztrálóbb dolog létezik annál, mint amikor kicsúszik a kezünkből az irányítás. Szeretjük, ha minden terv szerint halad – a mi tervünk szerint. Hajlamosak vagyunk túlzásokba esni, és olyan történések vagy helyzetek felett gyakorolni kontrollt, amelyek már nem a mi hatáskörünkbe tartoznak. Egyes esetekről még viccek is születtek.

Házaspár a pszichológusnál

Pszichológus: – Úgy érzi, hogy a felesége elnyomja önt?

Feleség: – Nem érzi úgy.

Komolyra fordítva a szót, az irányításkényszer nagy akadálya lehet a hálaadásnak. Addig nincs gond, amíg a történések megfelelnek az elvárásainknak és átláthatóak számunkra. Olyankor könnyű hálát adni Istennek. Ám ha váratlanul minden a feje tetejére áll, és már nem mi irányítunk, mit teszünk? Legtöbbször frusztráltak leszünk és kétségbeesünk.

A 2020-as egy olyan év volt, amikor világméretekben tapasztalhattuk, milyen az, ha kicsúszik a kezünkből az irányítás. A koronavírus-járvány keresztülhúzta addigi számításainkat. Hiába terveztünk nyaralást, tanulmányi utat, rokonok látogatását – a határokat és a reptereket lezárták. A négy fal közé kényszerültünk. A karantén és a járványügyi korlátozások biztosan nem szerepeltek a terveink között. Hirtelen az egész addigi életünk megváltozott. Némelyek nyugodtak maradtak, másokból hihetetlen indulatok szabadultak fel – gondoljunk csak az utcai tüntetésekre vagy a közösségi médiában zajló heves vitákra!

Míg egyesek frusztráltan vettek részt a tüntetéseken, vagy vitatkoztak a közösségi felületeken, mások kihasználták a felhalmozódott szabadidőt. Új készségeket sajátítottak el, vagy olyan tevékenységekbe fogtak, amelyekre addig valahogy sohasem jutott idejük: nagytakarításba kezdtek, belevágtak a régen halogatott otthoni tornába, nyelveket tanultak, új recepteket próbáltak ki, kreatív elfoglaltságokkal tették színesebbé a hétköznapokat. Mindemellett pedig jobban odafigyeltek a családtagjaikra, és kiemelt hangsúlyt fektettek arra, hogy ápolják a kapcsolataikat – még ha csak virtuálisan is vagy telefonhívások által.

Ugyanaz a jelenség, két merőben eltérő válasz. Mindannyiunkat érintett, mégis különbözőképpen reagáltunk rá. Miért? Mert ez is hozzáállás kérdése. Azt nem tudod befolyásolni, hogy mi történik veled, de azt igen, hogy mi történik benned.

Te is frusztrált vagy? Ne akarj mindent irányítani! Amikor mindent és mindenkit irányítani szeretnénk – lehet, hogy keményen hangzik –, istent játszunk. Embernek lenni együtt jár a kiszolgáltatottsággal, és be kell látnunk: Isten kezében vagyunk, ő irányít. „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11 Károli) Valójában ez a legfelszabadítóbb felismerés: Isten irányít, és nem te. Nem kell mindent a kezedben tartanod. Jobban teszed, ha átadod neki. „Minden gondotokat bízzátok rá, mert ő gondot visel rátok!” (1Péter 5:7 EFO) Elisabeth Elliot szavaival élve: „Hagyj ott mindent azokban a kezekben, amelyek érted kaptak sebeket!”

Ez a mai üzenet számodra: add át életed kormányát Istennek, és adj hálát azért, hogy sohasem engedi el!