Győzelem a harag felett sorozat 25. nap

Nem vehetik el tőled!

„…hogy… gyümölcsötök megmaradjon…” (János 15:16)

Miután Isten meglátogatta Jákóbot álmában, ő így szólt: „Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” (1Mózes 28:16). Képzeld el, áldott, de nincs tudatában! Te is itt tartasz a mai napon? Azt kérdezed: „Hogyan lehetek áldott, miközben ennyire üresnek érzem magam? Hogyan lehetnek rendben a dolgok, ha közben olyan rosszul vagyok?” A probléma az a fal, amit magad köré építettél, hogy megvédjen az újabb sérülésektől; ez megakadályoz abban, hogy élvezhesd az Istentől kapott áldásokat. Gondolkozz ezen egy keveset!

A sikert nem érzed sikernek, ha szádban még a fájdalom íze van. Mások talán még irigylik is az áldásaidat, te mégsem érted, miért, hisz nem is vagy tudatában azoknak. Olyan sokba került eljutnod oda, ahol most tartasz, hogy lelkileg még mindig sokkos állapotban vagy. És a sokk azt váltja ki belőled, hogy bezárkózz és így beszélj: „Soha többé nem akarok érezni.”

Azt kérded, mi a megoldás? Figyelj: „…én választottalak ki… hogy gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon” (János 15:16). Figyelj fel a „megmaradjon” szóra! Isten így szól ma hozzád: „Meg foglak áldani, de ez nem olyan lesz, mint a múltad volt. Ezután nem kell bekapcsolt vészvillogókkal élned, vagy félned attól, hogy bízz bennem. Maradandót adok neked! Nem fogod elveszíteni! Megnyugodhatsz benne! Belekapaszkodhatsz! Tehát ereszd le a védekező testhelyzetet, nyisd meg a szívedet, és légy készen befogadni ajándékaimat!”

Imádkozz így:

Uram, kérlek, taníts kedvesnek lennem az emberekkel, akikkel érintkezem; a körülöttem lévő barátokkal és családtagokkal, hogy ne kő-, hanem szerető szívvel bánjak velük. Imádkozom, hogy a gyanakvás helyett az elfogadás jellemezzen minden helyzetben. Segíts szeretetben járnom! Jézus nevében. Ámen!