Élj egyedül is teljes életet sorozat 10. nap
Ő ki tudja ezt pótolni neked
„Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.” (Zsoltárok 27:10)
A szülei nem akarták őt, ezért születésekor nevelőotthonba adták. A lány – egyik helyről a másikra hányódva – közben végig arról álmodott, hogy a szülei egyszer majd visszatérnek. Ez azonban sohasem történt meg. Így aztán azzal vágott vissza a világnak, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. Végül események sorozatán át rátalált a szüleire. Velük élt, de feszült volt közöttük a viszony. Amikor elmondták neki, hogy örökbe akarnak fogadni egy kisbabát, és „mindent újrakezdeni”, ő arra vágyott, hogy őt fogadják be. Amikor azt mondta, „nem akarok a terhetekre lenni, ezért jobb lesz, ha elmegyek”, az apja segített neki becsomagolni. Egy papírzacskóba gyömöszölte a dolgait, kezébe nyomott egy kis pénzt, és elköszönt tőle. Ma az utcán él, kapualjakban alszik, és szemeteskukákból eszik. Szomorú, de története nem egyedi eset. Már végtelen sokszor megismétlődött.
Valószínűleg a te közeledben is van hozzá hasonló ember – elfeledett, nem szeretett és magányos. Vagy éppen te vagy az, akivel a legnehezebb kapcsolatot kialakítani, mert nem kívántnak és haszontalannak érzed magad, kisebbrendűséggel, gyenge énképpel és az önbecsülés hiányával küzdesz?
Még mindig bánkódsz az elveszett ölelések és a bicikli nélküli születésnapok miatt? Ezek a veszteségek oda vezethetnek, hogy egész életedben küszködsz, identitásodat keresve. Ha úgy nősz fel, hogy vég nélküli veszekedéseket hallgatsz, de sohasem látsz gyengédséget, akkor könnyen azt gondolhatod, hogy ez a normális, és később azon veszed észre magad, hogy azt kérdezed magadtól: „Hogyan viselkedjek szülőként? És miért érzem úgy magam még mindig, mint egy elveszett gyerek?”
Dávid azt mondta: „Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem” (Zsoltárok 27:10). Milyen csodálatos! Isten meg tud tartani téged, és be tudja gyógyítani sebeidet. Ha fájdalmad van, meghallgat, és „Csodálatos Tanácsosod” lesz (Ézsaiás 9:6). Ha árvának érzed magad, ő lehet a te „Örökkévaló Atyád”, aki nem hagyja el gyermekeit, bármi is történik. Vele mindig biztonságban leszel, és ő vigyázni fog rád, mert a szerető apák így tesznek. Te az ő gyermeke vagy, ami azt jelenti, hogy ha neked valami fontos, akkor az neki is fontos! Sőt mi több, ő tud olyan embereket küldeni az életedbe, akik számodra olyan apákká, anyákká, testvérré lehetnek, amilyen neked sosem volt. Figyelj csak: „Isten a magányosokat családokba helyezi…” (Zsoltárok 68:6 NIV). Ne kössék le annyira a figyelmedet a veszteségeid, hogy ne tudd meglátni az ő munkáját, vagy észrevenni azokat, akiket ő küld az életedbe, hogy jobbá tegyék azt!
Néha le kell győznöd a családi hátteredet. A rossz kezdet nem jelenti azt, hogy nem érhetsz célba fényes győzelemmel. Az életed több annál, mint ami a múltban történt; igazából az a lényeg, mihez kezdesz a történtekkel.
Nézd csak meg Jefte családi hátterét! Egy prostituálttól született, a testvérei kidobták a házból, megfosztották a jogos örökségétől, csalódott a vallási vezetőkben, menekült lázadóként élt egy barlangban (ld. Bírák 11). Mégsem omlott össze, nem adta meg magát a vereségnek, a kivetett emberekből szabadcsapatot képezett ki, megszabadította Izráelt az ellenségtől, és kiérdemelte magának a helyet a hithősök között, Ábrahám, Mózes és Dávid sorában (ld. Zsidók 11). Hogy csinálta? Onnan kezdte, ahol volt, fogta, amije volt, és megtette, amit tudott. Hittel megragadta az Istentől kapott lehetőséget. Több vagy, mint csupán a környezeted terméke. Bármi is történt régen, most már új teremtés vagy, „a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). Élj az újban, és hagyd el a régit! „Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” (1János 4:4)