Mai IGE

Bob és Debby Gass nagyszerű barátaink voltak a UCB missziónál szinte a legelejétől kezdve.

Bobnak egyéni stílusa volt, és ritka ajándéka arra, hogy Isten Igéjét a mindennapi életre alkalmazza. Ő írta – egy nagyszerű csapat közreműködésével – a Mai Ige elmélkedéseit olyan módon, hogy az vonzó volt azok számára, akik még nem ismerték Istent (egyfajta „étvágygerjesztőként”), és az érettebb hívőket is segítette, akik szerettek volna jobban elmélyülni hitükben (így „vitaminként” működött, főleg a nehézségek idején).

Kezdetben Bob utazó lelkész volt, és televízióműsora is volt az Egyesült Államokban, de nem gondolt arra, hogy írjon. Ám 1991-ben, amikor Debbyvel házasságot kötött, kaptak egy próféciát arról, hogy Bob írásai több embert fognak elérni, mint a prédikációi valaha. Nem sokkal később papírra vetette a Mai Ige elmélkedéseit, melyeket először csupán 3500 példányban adtak ki az Egyesült Királyságban, manapság pedig szerte a világon megjelenik, mind nyomtatott, mind írott formában negyedévente több mint 7,6 millió példányban.

Magyarországon először 2400 példányban jelent meg a kiadvány, több mint 10 évvel ezelőtt. Jelenleg 220 000 olvasója van a Mai Ige nyomtatott kiadványának, valamint naponta több ezren olvashatják Bob Gass igei üzeneteit elektronikus formában is.

Bob szívének vágya mindig az volt, hogy olvasói mind jobban elmélyedjenek Isten Igéjének tanulmányozásában. Munkája sosem róla vagy a missziójáról szólt, az volt a lényeg, hogy életek változzanak meg.

Maga Bob már évekkel ezelőtt eltervezte ezt a napot. A Mai Ige olvasóit mindig szem előtt tartotta. Ahogy egyre idősebb lett, csapata segítségével gondoskodni akart arról, hogy a Mai Ige továbbra is bátoríthassa és támogathassa a hívőket még sok éven át, ezért belemerült az írásba azért, hogy a napi áhítatok még sok éven át folytatódhassanak akkor is, ha ő már nem lesz köztünk. Bob nagyon szívén viselte a missziót, és biztosítani akarta, hogy a munka folytatódjon akkor is, amikor ő végül tényleg elmegy az Úrhoz. Hisszük, hogy Bob hagyatéka lehetővé teszi, hogy a Mai Ige még több embert elérjen az elkövetkező években, mint amennyit az elmúlt 25 évben elért.

Ez a napi elmélkedéssorozat az évek során milliónyi életre volt hatással, és bár ez a nap a fájdalmas veszteség napja, ugyanakkor hálásak is vagyunk azért az felbecsülhetetlen örökségért, melyet Bob hátrahagyott.

Amikor egy hívő eltávozik közülünk, hogy Jézussal legyen, fájdalmat érzünk, de az Ige azt mondja: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük” (1Thesszalonika 4:13). Mi tudjuk, hogy egy napon majd mind újra együtt leszünk. Azt is tudjuk, hogy a veszteség és gyász idején az Ige és Isten szeretete tart meg minket, és gyógyítja be a megtört szíveket.

Bob az észak-írországi Belfastban született. Még csak 12 éves volt, amikor édesapja meghalt, így édesanyja egyedülálló szülőként nevelte fel őt és két testvérét.

Bob mindig úgy beszélt édesanyjáról, mint aki nagy hatással volt rá, arra biztatta, hogy olyan gyakran vegyen részt gyülekezeti alkalmakon, amilyen gyakran csak lehet.

„Száz mérföldes sebességgel lépett be a mennyek országába – írta róla egyszer Bob – és soha nem lassított le. Egyik kezében a családját fogta, a másikkal a hitébe kapaszkodott, és azt mondta: az Urat fogjuk szolgálni.

Minden héten elvitt minket a gyülekezetbe, és emlékszem, hogy a délelőtti istentisztelet után vasárnapi iskolába kellett mennem, méghozzá kettőbe: először a testvérgyülekezetbe, aztán a presbiteriánusokhoz. Egyszer megkérdeztem édesanyámtól, hogy miért kell nekem két vasárnapi iskolába járnom, mikor a barátaim csak egybe járnak? »Ez a biztonsági terv – válaszolta. – Azért kell elmenned a másodikba, mert az elsőn esetleg nem figyeltél.« Vasárnap esti istentiszteletre is jártunk, és imaórára hétfőn, bibliaórára szerdán és ifjúsági órára péntekenként.

Édesanyám kedvenc igeverse az volt: »az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain« (Zsoltárok 92:14). Minket, gyermekeket nem csupán elültettek oda, de trágyáztak, öntöztek és metszettek is. Tizenkét éves koromban aztán csodálatos dolog történt, egy missziós alkalmon megtértem, és hirtelen az igehirdetők lettek a példaképeim. Olyan kultúrában nőttem fel, ahol a férfiak nem sírnak, de én alig tudtam visszafojtani a könnyeimet, olyan égő vágyat éreztem a prédikálásra. Fogalmam sem volt, hogyan juthatok fel a padokból a szószékre, de ott volt bennem ez a belső késztetés, ez a mély elhívástudat.”

A fiatalkori hatásoknak köszönhetően Bob élete első igehirdetését 13 éves korában mondta el. 18 éves korában kivándorolt Belfastból Amerikába, egy szál bőrönddel és mindössze 25 centtel a zsebében. Egy lelkipásztor és felesége befogadták Bobot, és felkérték igehirdetésre a gyülekezetükben. A következő hónapokban Bobnak szokásává vált, hogy lejegyezte prédikációit, a lelkipásztor pedig minden alkalommal elbírálta Bob szónoki stílusát, és tanácsokat adott neki az igehirdetéshez.

Bob azt írta: „Nem sikerült bejutnom bibliaiskolába, de volt egy tanárom e lelkipásztor barátom személyében. Nagyon sok mindent tanított meg nekem, hogyan tanuljak meg fejből igerészeket, hogyan prédikáljak, hogyan viselkedjek családlátogatáskor. Ő volt az is, aki rászoktatott az elszámoltathatóságra. A szívemben mindig éreztem az elhívást a szolgálatra, és az elhívásom nem is változott soha, de a módszereim igen.”

Később, amikor Bob feleségül vette Debbyt, valaki egy próféciát mondott nekik az esküvőjük napján: „Az Úr azt mondja, hogy több embert fogsz elérni az írásaiddal, mint ahányat sokévnyi prédikálásoddal eddig elértél vagy ezután elérsz.”

Bob nem tartotta magát írónak, és azt mondta: „Nem akartam írni, nem éreztem alkalmasnak magamat, de Debby, a feleségem feljegyezte ezt a próféciát, és nem feledkeztünk el róla.”

Néhány évvel később Bob találkozott Ian Mackie-vel és egy csoport önkéntessel, akik szerettek volna keresztyén rádióadást elindítani az Egyesült Királyságban. Kiderült, hogy a legnagyobb kihívás az volt számukra, hogyan juttassák el az üzenetet az emberekhez. Nem volt semmilyen támogató bázisuk, és az állam nem adott engedélyt, nem kaptak sem frekvenciát, sem adásidőt.

Bobnak eszébe jutott, hogy a napilapok legolvasottabb része mindig a horoszkóp oldal. Azt írta erről: „Hála Istennek, nekünk nincs szükségünk horoszkópra, de ráébredtem, hogy az emberek azért olvassák, mert útmutatásra, biztatásra van szükségük, és válaszokat keresnek. Ezért azt mondtam Iannek és a csapatának, hogy írok számukra napi áhítatokat. Minden napra írok egy-egy igeverset és a hozzá kapcsolódó elmélkedést. Ezt osztogathatják konferenciákon, felállíthatnak egy asztalt, és megkérdezhetik az embereket, kérnek-e egy ingyenes napi áhítatot.”

Három és fél évvel a Bob és Debby esküvője napján elhangzott prófécia után kinyomtatták az első UCB Word For Today-t [magyarul Mai Ige címen jelenik meg]. Akkor csupán 3500 példány készült, de huszonöt év alatt a megrendelők száma 3000-ről több mint 400 000-re nőtt az Egyesült Királyságban. Bob egyszer azt írta: „Az emberek azt kérdezik, hogyan csinálom? Mintha én csinálnám! Teljes szívemből hiszem, hogy Isten Lelke nélkül nem lenne semmi mondanivalóm, de amikor Isten Lelke megérinti Isten Igéjét, valami felizzik, valami életre kel. Eszembe jut Pál, aki azt mondta: »Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van« (2Korinthus 3:5). Ez Isten Igéje, én csak annyit teszek, hogy továbbadom, amit Isten mondott.

Hiszem, hogy mindannyiunknak rendeltetése van Isten országában. Isten mindannyiunkat arra hívott, hogy papjai legyünk, és hívőkként mindannyian ugyanazzal a kenettel rendelkezünk. Ugyanaz a Szentlélek, Istennek ugyanaz a jelenléte nyugszik mindannyiunkon, és el kell juttatnunk az evangélium üzenetét a ma emberéhez. Olyan világban élünk, ahol az emberek a boldogságot kábítószerben, sorozatos párkapcsolatokban és a pénzben keresik. Azt hiszik, hogy ha csak még egy dolgot vagy még egy kis pénzt megszereznek, akkor majd boldogok lesznek. De nem ez a megoldás. Mi ismerjük a választ, és az ő neve Jézus Krisztus. Lelkesítő a tudat, hogyan használta Isten a UCB-t az évek során, hogy sok otthonba eljuttassa üzenetét, reményét, evangéliumát. De azt is tudom, hogy még sok munka vár ránk ezután is.

„Jézus a legizgalmasabb, leglelkesítőbb személy, és az emberek tudtára kell adnunk, hogyan lehet vele élő kapcsolatba kerülni. Ha millió életem lenne is, azt mind Jézusért élném.”

Ki fogja írni ezután a Mai Igét? Megszűnik a kiadvány?

Bob Gass maga már évekkel ezelőtt tervet készített erre a napra.

A Mai Ige olvasói mindig gondolatai előterében voltak. Ahogy idősödött, ő és csapata biztosítani akarta, hogy a Mai Ige az elkövetkező években továbbra is ösztönözze és támogassa a hívőket, ezért hosszú írás projektbe fogott, hogy a napi áhítatokat tartalmazó kiadvány hosszú időre biztosítva legyen a halála után is.

Bob szívén viselte a szolgálatot, és biztosítani akarta, hogy amikor végül az Úrhoz megy, a munka akkor is folytatódjon. Elkötelezett és lelkes csapat vette őt körül, akik mindent megtettek azért, hogy az olvasókat továbbra is szolgálhassák a Mai Ige által. Mindez egy hihetetlen örökség része, és azért imádkozunk, hogy az elkövetkező években még sok millió ember számára áldás lehessen.

Továbbra is fogják küldeni nekem a Mai Igét?

Igen, nincs semmi változás abban, hogyan kapja meg a Mai Ige megrendelt példányát. Azt továbbra is postázzuk Önnek minden negyedévben.

Segíteni szeretnék, hogy Bob Gass öröksége folytatódjon – az imádság mellett segíthetem-e a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány szolgálatának folytatását adományommal is?

Köszönjük felajánlását. Természetesen igen, erre van lehetőség.

Adományozási módokról ide kattintva tájékozódhat:
Szeretném az alapítvány további szolgálatát támogatni

Nem tetszik / nem vagyok elégedett azzal, ahogy Bob Gass-ról megemlékeztek.

Tudna további részletekkel szolgálni arra vonatkozóan, hogy pontosan mi nem tetszett Önnek? Szívesen fogadnánk, ha megírná ezzel kapcsolatos észrevételét az info@maiige.hu email címre.

Biztosíthatjuk afelől, hogy szoros együttműködésben vagyunk a Mai Ige amerikai csapatával, és a gyászhírt a kegyeleti szempontoknak megfelelő tisztelettel akarjuk továbbítani. Debby Gass tisztában van azzal, hogy Bobnak hűséges olvasóközönsége van, akik szeretnék megünnepelni Bob életét és elért eredményeit. Sajnáljuk, ha bármilyen módon megbántottuk vagy megbotránkoztattuk hírünkkel.