Mai IGE

(Ez az elmélkedés a tegnapi folytatása. A mai napon további pontokat olvashatsz arról, milyen hatékony lépéseket tehetsz azért, hogy leküzdd a bántalmazás okozta sérüléseket. – A szerk.)

 

4. Nézz szembe a fájdalommal!

 „…mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.” (Jeremiás siralmai 3:20–22)

Mary Pytches írja a Yesterday’s Child [A múlt gyermeke] című könyvében: „Először be kell azonosítanunk veszteségeinket vagy traumáinkat. Aztán elkezdhetjük újra átélni őket, végigmenve a gyászfeldolgozás munkáján, ahelyett, hogy megpróbálnák kikerülni vagy elkerülni, ahogy eddig tettük.”

Ez a legnagyobb akadály utunk során: tudatosan fel kell vállalnunk az átéltek fájdalmát, hogy kezelni tudjuk a hozzá kapcsolódó problémákat – a szégyent, a vádlást és az árulást. Ehhez valószínűleg sok idő kell majd, és sok könny az ára.

A megfelelő időben Isten szólni fog hozzád a bűnbocsánatról is, hogy meg tudj bocsátani azoknak, akik ártottak neked. Ez nagy kihívás lehet, de ne feledd: a meg nem bocsátás keserű méreg, ami évekig visszatarthat a gyógyulástól, ha nem bánsz el vele. Ha eljutsz odáig, hogy meg tudsz bocsátani annak, aki vétett ellened, az nem azt jelenti, hogy az illető megússza, amit tett, hanem azt, hogy te szabaddá leszel.

Vállald fel:

Nehéz lehet teret engedni a fájdalomnak, de egyetlen könnycsepp sem hullik hiába. Minden Isten előtt kinyilvánított fájdalom, harag és szenvedés egy lépés előre. Ne engedd, hogy lelked megkérgesedjen! Engedd meg magadnak, hogy érezz, ahelyett, hogy páncélt növesztenél a szívedre, amikor nehéz dolgokkal kell szembenézned.

 

5. Tanuld meg kifejezni az érzéseidet!

„Mélységes kapcsolat van az írás és a gyógyulás között.” (Catherine McCall)

A gyógyulás felé vezető út minden szakaszában nagyon fontos, hogy megtanuljuk kifejezni magunkat, hogy visszatekintve lássuk, honnan indultunk, és már milyen messzire eljutottunk, és hogy szem előtt tartsuk, hová igyekszünk. Az emberek különböző módszereket használnak, de néhány tanulmány arra mutat rá, hogy az írás testileg és lelkileg is nagyszerű segítség a fájdalom feldolgozásában.

A naplóvezetés jó módszer arra, hogy kiadjuk magunkból gondolatainkat és érzéseinket. Az is nagyon felszabadító lehet, ha rajzolás vagy más művészi munka készítése által fejezzük ki az átélteket és a hozzájuk kötődő érzéseket.

Tedd meg!

Vegyél magadnak egy jegyzetfüzetet, naplót vagy rajztömböt, hogy kiírhasd magadból vagy lerajzold mindazt, ami a gyógyulás felé vezető út egyes szakaszaiban kikívánkozik belőled! Ha álmatlansággal küzdesz, tartsd az ágyad mellett, hogy papírra vetve kiüríthesd a zavaró gondolatokat és lecsendesíthesd elmédet lefekvés előtt.

 

6. Tanulj meg szabadon élni!

 „Te győztél, elvégeztetett! A szívem végre szabad. Minden láncot elszakított a te erőd, Fiú, feltámadt Megváltó, uralkodó Király.” (Aaron Keyes)

Bár „este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6b). Ez az utolsó lépés, belépni az életbe és megélni annak teljességét, ahogy Jézus mondja (ld. János 10:10). Lehet, hogy nem azonnal érünk el ide, hanem lépésről lépésre jutunk el odáig, ahol érzelmeink lecsillapodnak, ahol a fájdalom már nem nyom el minden mást, és a múltnak egyre kevesebb helye marad a jelenünkben.

Természetesen nem törlődnek ki az emlékeink, de nem emésztenek már fel úgy, mint régen. A történetünk velünk marad, de a terheinket nem kell tovább cipelnünk. Sőt, újat kezdhetünk, elindulhatunk az új, izgalmas útra, ahol megtanuljuk, milyen a szabad, bővölködő élet.

Dicsőítsd Istent!

Amikor elérsz utadon arra a pontra, ahol felismered, hogy valami jelentőségteljesen megváltozott, dicsőítsd Istent azért, amit elvégzett benned, és mondd el ezt támogatóidnak is! A történeted által Isten dicsőíttetik meg.