Bántalmaztak? - sorozat 29. nap

Ne rejtegesd a fájdalmadat!

„Áldott az Isten… aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat” (2Korinthus 1:4)

Ahhoz, hogy megtudd, milyen szolgálatra vagy legalkalmasabb, vizsgáld meg a múltbeli tapasztalataid következő területeit:

1) Család. Milyen nevelést kaptál?
2) Tanulmányok. Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában?
3) Hivatás. Milyen munkakörben tudsz igazán kiválóan teljesíteni, és milyen munkát élvezel?
4) Lelki élet. Mi volt számodra a legjelentőségteljesebb, Istennel töltött idő?
5) Szolgálat. Milyen területen szolgáltad hatékonyan Istent a múltban?
6) Fájdalom. Milyen gondok, fájdalmak, tövisek és megpróbáltatások értek, amelyekből tanultál?

Istennél semmi sem vész kárba. A legnagyszerűbb szolgálat sokszor a legnagyobb küzdelmeinkből születik. Ki tud legjobban segíteni autista gyermekek szüleinek, ha nem az, aki maga is autista gyermeket nevel? Vagy ki tud jobban segíteni egy alkoholistának vagy más jellegű függőségben szenvedőnek a szabadulásban, mint az, aki maga is megküzdött ugyanezzel a démonnal, és győzött? Ki tud szolgálni az elváltak felé jobban, mint az, aki maga is végigment annak pusztító tüzén?

Isten néha azt akarja, hogy azokat az élettapasztalatokat használd mások segítésére, amiket leginkább zokon vettél, vagy ami miatt legjobban bánkódtál. Ezek a te szolgálatod eszközei. De beszélned kell róluk! Az emberek számára mindig sokkal biztatóbb az, ha elmondjuk, hogyan segített Isten kegyelme gyengeségeinkben, mint az, ha erősségeinkkel dicsekszünk. Pál tisztában volt ezzel. Hallgasd csak: „Mert azt akarjuk, testvéreim, hogy tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít…” (2Korinthus 1:8–10).

Ne titkold el a fájdalmadat, inkább használd fel mások megsegítésére!

Imádkozz – és segíts másoknak!

Istenem, köszönöm neked, hogy benned semmi sem elpazarolt dolog, hogy nincs olyan rossz tapasztalat, amit te ne tudnál meggyógyítani és dicsőségedre használni. Miközben a bántalmazás sebei gyógyulnak, segíteni szeretnék másoknak, akik olyan dolgokon mennek át, amiken én is átmentem. Kérlek, küldj oda, ahová vigasztalást és reményt vihetek! Vezess el azokhoz, akiknek hallaniuk kell történetemet, és mutasd meg, hogyan támogathatom őket!