Bántalmaztak? - sorozat 19. nap
Öntsd ki a szívedet Istennek!
„Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan könyörgök az Úrhoz. Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.” (Zsoltárok 142:2–3)
Tanuld meg a zsoltárokat imádkozni! Az emberi érzések teljes skáláját feldolgozzák a hálától a haragig, félelemig, magányosságig, gyászig. A zsoltáros nem hagy ki semmit. Nem úgy mutatja be az életet, amilyennek látni szeretnénk, hanem olyannak, amilyen: „Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.” Istenre zúdítja, ami benne van, megengedi magának, hogy érezze mindezeket. Ehhez bátorság kell, főleg akkor, ha nem akarod, hogy mások meglássák, hogy szenvedsz.
John Ortberg írta: „Annyira bánkódtam a kudarcom miatt, hogy nem voltam hajlandó beismerni és tanulni belőle. Ezért nem tudtam meggyógyulni, nem tudtam továbblépni. Olyan mélyre el akartam temetni a fájdalmat, hogy soha senki ne láthassa, hogy ott van – még én se.” Ismerősen hangzik? A Biblia nem azt mondja, hogy ne éljük meg a gyász folyamatát, csak arra figyelmeztet, hogy ne ragadjunk benne! „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.” (Zsoltárok 30:6) Ahhoz, hogy elérjünk az ujjongás reggeléhez, végig kell mennünk a sírás éjszakáján.
- B. Meyer írja: „Vannak, akik azt tartják, hogy a sírás nem férfias, nem való az engedelmes lelkülethez és nem keresztyéni. Fagyos vigasztalással szolgálnak, azt tanácsolják, hogy merev, könnytelen ábrázatot öltsünk magunkra. Ennyi erővel azt is kérdezhetnénk, hogy az az ember, aki nem tud sírni, vajon tud-e igazán szeretni? A fájdalom a gyászoló szeretet; a könny a legtermészetesebb megnyilvánulása. Jézus sírt. Az efezusi hívők Pál apostol vállára borulva sírtak, amikor elbúcsúztak tőle, tudva, hogy soha többé nem láthatják. Rajta, öntsd csak ki a szívedet Isten előtt! Ez életbevágóan fontos lépés a gyógyulás felé.”
Imádkozz – a depresszió és kétségbeesés ellen!
Uram, hozzád kiáltok, hogy szabadíts ki a kétségbeesés szorításából! Néha olyan nehéz elviselni mindazt, amin keresztülmentem, és úgy érzem, hogy megfulladok a súlya alatt. Köszönöm, hogy te mindig meghallod segélykiáltásomat. Kérlek, emelj fel a sárból és iszapból, és állítsd a lábamat a reménység szilárd talajára!