A szokások ereje sorozat 30. nap

A „Sajnálkozás Városa”

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem…!” (Ézsaiás 43:18–19)

Nem terveztem, hogy ebben az évben elmegyek kirándulni, egyszer mégiscsak úgy találtam magam, hogy már csomagolok, és megyek is – bár félelemmel a szívemben. Már ott is voltam a következő bűnös utamon. Foglaltam egy helyet magamnak a „Vágyaim Visznek” légitársaságnál. Még csak meg se néztem, hogy mit viszek magammal. Mikor odaértem „Sajnálkozás Városának” repülőterére, nekem magamnak kellett végigcipelnem a dolgaimat a hosszú úton a szállodáig.

Így hát odaértem a „Múlt Menedéke” szállodába, és rátaláltam benne arra a bálteremre, ahol a ma esti alkalmat fogják tartani – az „Éves Szánakozás” összejövetelét. Ahogy bejelentkeztem, megpillantottam sok régi barátomat a vendéglistán; például a „Tenni” családot; közülük ott volt „Szeretném”, „Kellett Volna” és „Kellene”. Ott voltak „Lehetőségekék” is; közülük „Elhibázott” és „Elszalasztott” jött el. Na meg a „Tegnapék” is ott voltak – és még sokan, úgyhogy meg sem tudtam számolni. Mindegyiküknek volt egy szomorú története, amit elmeséltek nekem. Az „Összetört Álmok” és a „Meg Nem Tartott Ígéretek” is ott voltak a „Ne Engem Hibáztass” és a „Nem Tudok Segíteni” családdal együtt. Na és természetesen órákig tartó szórakoztató történeteket tudott elmondani a híres mesélő: az „Ez Mind Miatta Van” család.

Amint megpróbáltam berendezkedni arra, hogy egy igazán hosszú éjszakát fogok eltölteni velük, rájöttem, hogy csak egyetlenegy személy képes arra, hogy hazaküldje őket: én magam! Csupán egy dolgot kellett tennem: visszalépni a jelenbe, és jó szívvel köszönteni az új napot!

Annyi ereje van a múltnak feletted, amennyit te adsz neki! Az egyedüli hely, ahol a múltad életre kelhet, az az emlékezeted. Ezért mondja neked ma Isten: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem…!” (Ézs 43:18–19).