A szokások ereje sorozat 21. nap
A becsületesség szokása
„...törekedj viszont az igazságra...” (2Timóteus 2:22)
Red Allen komikus azt mondta: „Csak egyszer élsz, de ha jól csinálod, elég is egyszer.” Nos, hogy csinálhatod jól? Úgy, hogy a hited szerint élsz nap mint nap; tegyél így, és kevés megbánnivalód marad. A becsülettel élt élet magába foglalja azt, hogy folyamatosan Isten Igéjével méred le döntéseidet, és amikor kell, beszélsz Vele róluk. Ez nemcsak hogy szilárdítja értékrendedet, hanem segít biztonságban maradnod, és lendít megbízhatóságodon.
Bajba kerülünk akkor, ha a meggyőződéseink és az ösztöneink összeütköznek. Ha minden úgy megy, ahogy szeretnénk, akkor nem nehéz a meggyőződéseink alapján élni. Ám amikor válságos pillanatba kerülünk, akkor meggyőződéseink azt kívánhatják tőlünk, hogy valami olyat tegyünk, ami fáj nekünk, vagy aminek ára van. A lelki emberek azt teszik, ami helyes, függetlenül attól, hogy mit diktálnak az érzéseik. Ahhoz, hogy helyesen cselekedj, nem szükséges, hogy úgy is érezz: először cselekedj biblikusan és következetesen – az érzések pedig majd jönnek utána. Általában nem valami megrendítő dolgokról van szó; de a nehéz döntéseink a mindennapi döntéseink. A rendes emberek lehet, hogy látszólag utolsónak végeznek, de ez azért van, mert ők egy másik versenyben vesznek részt. Ha ezt a versenyt futod, akkor rendszeresen meg kell állnod és megvizsgálnod az életed, s a zsoltárossal együtt imádkoznod: „Próbálj meg, Istenem, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”
Légy őszinte önmagadhoz!
Ne gondold, hogy a kis ügyekben bármit megtehetsz, s amíg nagyobb vétked nincs, minden rendben van veled! Az első hazugságod hazuggá tesz téged, és tolvajjá leszel akár egy, akár egymillió forintot loptál. Phillips Brooks mondja: „Életünk apró pillanataiban alakul ki jellemünk.” A becsületet könnyebb megőrizni, mint visszaszerezni. „Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot, olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül. Élete derekán itt kell hagynia, és a végén bolondnak tartják.” (Jeremiás 17:11)
Davis Love golfjátékos az 1994-es Western Open második körében büntetőütést kért maga ellen. Elvette a jelzőjét, hogy ne legyen útban egy másik játékosnak, és később nem emlékezett, hogy vajon elmozdította-e labdáját az eredeti helyéről. Mivel nem volt biztos a dologban, újabb ütést kért, és ezzel a plusz egy ütéssel túllépte a megengedett ütésszámot, és kiesett a versenyből. Az év végére Love-nak 590 dollárnyi nyereménye hiányzott ahhoz, hogy automatikusan minősítsék a Mesterek Tornájára, ezért meg kellett nyernie még egy versenyt, hogy bejusson abba a versenybe, amely minden golfozó legnagyobb álma. Szerencsére a történet jól végződik. Egy héttel a nagy sportesemény előtt megkapta a minősítést azzal, hogy megnyert egy versenyt New Orleansban, végül pedig 237 600 dollárt nyert, amikor az 1995-ös Mesterek Tornáján második helyen végzett. Amikor később megkérdezték tőle, hogy érezte volna magát, ha nem juthatott volna be a Mesterek Tornájára azért, mert büntetőt kért magának, így válaszolt: „Az igazi kérdés az, hogy éreztem volna magam, ha nyertem volna, és aztán egész életemben azon töprengtem volna, vajon csaltam-e.”
A feddhetetlenség a személyes nyereség fölé helyezi a jellemet, az anyagi javak fölé az embert, a hatalom fölé a szolgálatot, a kényelem fölé a fegyelmet, a középszerű célok fölé a hosszú távúakat.