Novemberi 1 napos üzenet
Kedves Barátunk!
November eleje sokak számára nehéz időszak: ekkor emlékezünk meg azokról, akik közel álltak hozzánk, de már nincsenek a földi létben. Bármennyire is sikerült feldolgozni elvesztésüket, az emlékezés, a virágok, a kivilágított temető látványa felerősíti eltávozott szeretteink hiányát.
Nem könnyű elengedni őket, de az a helyzet, hogy amíg az életünk tart, addig élni, szeretni és elengedni fogunk. Előbb-utóbb elveszítjük a hozzánk közel álló embereket.
Ilyenkor rájuk emlékezünk.
Ellátogatunk a sírjukhoz, felidézzük az együtt töltött szép pillanatokat, a szeretett személy arcát, hangját. Szívünk újra megtelik gyásszal, a szemünk könnyel. Elrendezgetjük a síron a virágokat, esetleg mécsest is gyújtunk. Egyesek talán kötelességből, sokan pedig az emlékezés és a szeretet jeleként.
Aztán hazatérve ránk telepedik egy borús hangulat, a veszteség mélységes fájdalma.
Hogyan lehet betölteni azt az űrt, amit itt hagytak maguk után? Talán sehogy. Ám átkeretezhetjük mindezt!
Dönthetünk úgy, hogy Isten igéjére támaszkodva arra gondolunk, nem örökre váltunk el egymástól, hanem a szeretett szermély csak előrement, és odaát Krisztussal együtt vár minket. Amikor itt lehunyta a szemét, akkor mi talán azt gondoltuk, hogy eljött számára az örök éjszaka.
„Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.” (Zsoltárok 30:6b)
De itt nincs vége a történetnek, mert az itteni „Jó éjszakát!” az odaát egy „Jó reggelt!”-et jelent.
A földi élet utolsó pillanata talán nehéz búcsúzással teli, de ez egyben az örök élet gyönyörű, örömteli első napja is!
Csak elképzelésünk van erről a pillanatról… Milyen csodálatos lehet az, amikor az érkezőt Jézus egy öleléssel várja, és a rég nem, vagy talán sosem látott rokonok, ismerősök, barátok és testvérek gyűrűjében elindulhat egy új, véget nem érő élet felé, hátrahagyva minden fájdalmat, szenvedést és nehézséget… Micsoda kép!
Hát nem ezt kívánnánk annak, akit igazán szeretünk? Igazi boldogságot? Hogyan is lehetnénk csüggedtek tovább, ha Jézus megígérte, hogy olyan helyre viszi az őt szeretőket, ahol nincs többé szomorúság?
„...és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21:4)
Ez vár azokra, akik Krisztusban vannak, így ránk is, akik még ebben a földi életben éljük mindennapjainkat. És bár az elválás fájdalmas, de az újbóli találkozás örökké tart majd!
Kedves gyászoló Barátunk!
Hadd biztasson ma Isten igéje: van reménység! A feltámadás reménysége! A találkozás reménysége!
Éld ebben a tudatban mindennapjaidat!
Mert tudjuk: „…maga az Úr fog alászállni a mennyből, és feltámadnak… a Krisztusban elhunytak…” (1Thesszalonika 4:16)
A szeretteid is.
Ha úgy érzed, hogy nehéz számodra ez a nap, nem bírod egyedül, a bánat és a keserűség elönti a szívedet, akkor keress minket bizalommal! Írd meg nekünk imakérésed, és több, mint 300 partnerünk veled együtt küzdve viszi kérésed Isten elé!
C. M. Parkes azt írja: „A gyász az az ár, amit a szeretetért fizetünk.” Csak azok az emberek ússzák meg ezt az érzést, akik soha nem szerettek igazán. A Biblia azt mondja, hogy Jézus leült a gyászolók közé, és „könnyekre fakadt”. Ha úgy érzed, hogy több segítségre van szükséged szeretteid elvesztésének feldolgozásában, akkor szeretettel ajánljuk neked Szomorúságod örömre fordul című kiadványunkat, amelyet most egy kattintással megrendelhetsz.
